Ha változásról beszélünk, akkor egy dolgot majdhogynem biztosra vehetünk.
Azt, hogy függetlenül a változás természetétől vagy annak kimenetelétől, a kezdeti időszakban (sőt, legtöbbször már azelött, gondolati síkon) szinte mindig beparázunk.
Ha felismerjük ha nem, a változás bizony a legtöbbünkre ijesztően hat.
Legalábbis a kezdetekkor mindenképp.
Mi, emeberek, olyannyira a szokások rabjai vagyunk, hogy sokszor még akkor is nehezünkre esik a változtatás, ha éppen tisztában vagyunk a szokásunk minden egyes negatívumával.
Sajnos a szokásaink nagy része nem tudatos döntésen, hanem egy ún. tudattalan (ill. jobb esetben félig-meddig tudatos), automatikus beidegződésen alapul. Ez az állapot pedig sajnos nagymértékben hozzájárul a változások elkerüléséhez. Ha viszont mégis sikerül felismernünk, hogy változtatnunk kell, akkor sok esetben úgy hárítjuk el a dolgot, hogy
“Miért is NEKEM kellene változtatni bármin is, mikor mások sem erőlködnek? Hiszen ha ők nem, akkor bizony én sem.” Ismerős?
A szokásainknak, valami furcsa oknál fogva van egy olyan tulajdonságuk (szokásuk 😉 ) hogy akkor is nyugtatóan képesek ránk hatni, ha éppenséggel nem hasznosak, sőt akkor is, ha valójában inkább károsak.
A szokás hatalma már csak ilyen.
Ezzel szemben a változások kizökkentenek bennünket az ún. “megszokott kerékvágásunkból és arra késztetnek, hogy szembesüljünk az újjal, az ismeretlennel. A változás egyik elkerülhetetlen eleme, bizony a dolgokkal való TUDATOS szembenézés. Talán éppen ez az oka annak, hogy sokszor nem szeretünk (vagy nem merünk) változtatni.
Természetesen legbelül tisztában vagyunk azzal, hogy a (szellemi, spirituális vagy bármilyen más fajta) fejlődés szempontjából a változások elkerülhetetlenek, csakhát jóval egyszerűbb behunyni a szemünket, mintsem szembenézni a szituációval.
Pedig ahogy az ismert mondás is tartja:
“A varázslat a komfortzónánkon kívül történik.”
A dolog igazi iróniája az, hogy ugyan a legtöbbünk egyetért a fenti kijelentéssel, belátva azt, hogy változásra igenis szükségünk van, másrészről viszont nehezünkre esik felismerni, hogy a mondás ellentéte is igaz, vagyis
“A komfortzónánkon belül semmilyen építő dolog nem történik.”
Ami a legrosszabb, hogy az ún. komfortzóna, sok esetben valójában még romboló hatással is van az életünkre.
Ilyenek például a rendszeres esti nassolások, a folyamatos túlköltekezés, a hozzánk nem illő társ (újra és újra való) kiválasztása, de akár ide sorolhatnánk a negatív gondolkodást, a dohányzást, a rossz baráti kör megválasztását és még számtalan más dolgot.
Lényeg a lényeg, minél kevesebb tudatosság található a döntéseink mögött, annál nagyobb a veszélye annak, hogy negatív következményekkel járó szokásokat alakítunk ki.
Ez a kijelentés pedig hatványozottan igaz, ha az étkezési szokásainkról beszélünk.
Na de miért is?
Az evés alapvetően életszükséglet, hiszen értelemszerűen, ahhoz, hogy életben maradjuk rendszeresen kell táplálkoznunk. Tágabb értelemben viszont egy szokás is, mivel naponta gyakoroljuk, többszöri alkalommal.
Ha jobban belegondolunk az étkezés valójában az egyik legelterjedtebb szokás a világon. Egy szokás amit naponta több milliárdan gyakorlunk, minimum két-három alkalommal. Mégis, ettől függetlenül, a legtöbbünkben soha fel nem merül a kérdés, hogy valójában mit, miért is eszünk.
A döntés meghozatalát legtöbbször (szinte mindig) teljességgel az izlelőbimbónkra hagyjuk. Vagyis aminek szeretjük az ízét azt megesszük, aminek pedig nem, azt nem. És ezzel a dolog szinte mindig el is van intézve. Viszont még abban az esetben is amikor úgymond más szempontokat is próbálunk figyelembe venni, akkor is sokszor egyoldalú a történet, hiszen legtöbbször csakis a saját érdekünket tartjuk szem elött, vagyis:
Milyen étel van jó hatással a szervezetemre?
Milyen ételek tesznek jót a bőrömnek, hajamnak, testemnek, stb.?
Mi a legjobb (étel) a gyors fogyás, hízás vagy éppen súlyfenntartás érdekében?
Leegyszerűsítve:
Mi a legjobb nekem?
Ezek a fenti kérdések talán többünkben egyre sűrübben felmerülnek, viszont az olyanok, mint:
“Milyen hatással van az ételválasztásom másokra?”
“Hogyan befolyásolja mások életét az étel, amit elfogyasztok?”
már jóval kevésbé.
Természetesen ezeket a sorokat olvasva, most gyorsan arra a következtetésre juthatunk, hogy ennek egyetlen oka az emberi önzőség. Egyrészt persze igazunk van, hiszen az önzőség egy emberi tulajdonság, ami különböző mértékben ugyan, de mindannyiunkban jelen van. Másrészt viszont azt gondolom, hogy ennél azért többről van szó. Azt gondolom, hogy a legnagyobb problémát valójában a tudatosság hiánya okozza. És ahogy azt már a fentiekben említettük, tudatosság nélkül majdhogynem lehetetlen helyes döntést hozni. (legyen szó étkezésről, vagy akár bármi másról)
Szerencsére manapság már egyre inkább megfigyelhetővé és érzékelhetővé válik az ún. globális szemléletváltás, aminek következményeként egyre többen, (kortól, nemtől, politikai és vallási nézettől függetlenül) vagyunk képesek tudatos, etikus döntéseket hozni. Olyan döntéseket amelyek során a saját, személyes, illetve a globális érdekeket egyaránt és egyenrangúan figyelembe vesszük.
Ez pedig nemcsak hogy nagyon jó hír, de valójában elengedhetetlenül fontos is. Hiszen hosszútávú, pozitív döntéseket csakis mások figyelembevételével tudunk hozni. És most megint azt kell mondanom, hogy ha az étkezési szokásainkról beszélünk akkor ez a kijelentés különösképpen igaz.
Ugyanis az ételválasztásunknak rendkivül messzemenő következményei vannak, nemcsak a saját egészségünkre, de mások életére, illetve a bolygónk állapotára is.
Kimondhatatlanul messzemenő következményei.
Most viszont, ahelyett hogy még hosszabbra nyújtanám, a már amúgy is terjedelmes posztot, inkább megosztok veletek két videót, amiből rengeteg hasznos információra tehettek szert.
Az első szerencsére magyar felirattal is létezik.
A címe: A húsevés titokzatos oka.
Ez a viszonylag rövid (18 perces) dokumentumfilm egy rettentően érdekes (de egyben nagyon szomorú) jelenségre hívja fel a figyelmet. A film kifejti, hogy miért is tekintjük az egyes állatok elfogyasztását teljesen normálisnak, míg másokét rettenetesen felháborítónak.
A videó megtekintéséhez kattints IDE.
A második dokumentumfilm, pedig egy hosszabb és nagyon átfogó film, ami sok más érdekes dolog mellett, rávilágít a gyógyszeripar és a húsipar közötti sokkoló kapcsolatra…
A film jelenleg sajnos csak angolul létezik.
A címe magyarra lefordítva: Mi az egészség (What a health)
És IDE kattintva tudod megnézni.
Na jó, akkor most viszont zárom soraimat, hiszen a poszt, csakúgy mint a két héttel ezelötti, jóval hosszabbra nyúlt mint terveztem. Ha viszont még mindig olvasod a blogot, akkor szeretném megköszönni, hogy megtiszteltél az időddel ill. a figyelmeddel és őszintén remélem, hogy sikerült olyan dolgokat megosztanom veled, az íráson és a videókon keresztűl, ami segítségedre lesz abban, hogy a jövőben tudatosabb és ezáltal pozitívabb döntéseket hozz!
Legyen szó étkezésről de akár bármi másról is.
A Cafeblogon kívül pedig itt is el tudsz érni:
FACEBOOK – magyar
FACEBOOK – angol
INSTAGRAM – angol/magyar
BLOG – angol
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: