Szeretném megosztani veletek a személyes történetemet arról, hogy hogyan és miképp kötöttem ki a veganizmus mellett. Ugyan tudatosan soha nem terveztem ezt a fajta életmód (és szemlélet) váltást, de valahogy mégis így alakult. A változás nem egyik pillanatról a másikra, hanem fokozatosan, közel hat év leforgása alatt zajlott le.
Minden 2012-ben kezdődött.
Egészen addig, rendszeresen fogyasztottam húst ill. különböző hústermékeket. És habár azt mondhatom, hogy összességében egészségesen táplálkoztam, a vegetáriánizmus, mint életforma komolyabban soha meg nem fordult a fejemben a veganizmusról pedig már nem is beszélve! Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen egy két éves időszaktól eltekintve a súlyommal soha nem volt igazán problámám, így a diéták szinte teljesen kimaradtak az életemből. Évtizedeken keresztül szinte bármit ehettem (természetesen az ún. “normális” kereteken belül) anélkül, hogy a plusz kilók miatt kellett volna aggódnom. Majd ahogy teltek az évek, egyre inkább kezdtem odafigyelni a testem jelzéseire. Ez a tudatos odafigyelés az évek során fokozatosan erősödött és mire betöltöttem a harmadik X-et, már nagyon tudatossá vált bennem, hogy a szervezetem mindig pontosan tudja, hogy mire is van (vagy éppen nincsen) szükségem. Feltünt, hogy bizonyos ételek pozitívan hatnak a szervezetemre, de akár a hangulatomra is, míg mások inkább negatív irányban képesek befolyásolni.
2012 elején kezdtem észrevenni, hogy húsfogyasztás után többször nehézkesnek ill. lassúnak éreztem magam. Fizikálisan és mentálisan is. Ugyan kicsit furcsálottam a dolgot, de ettől függetlenül nem terveztem komolyabb étrend változtatást. Egyszerűen úgy oldottam meg a problémát, hogy visszavettem a húsevésből, ami szinte azonnal javított is a helyzeten.
Majd októberben hazalátogattam magyarországra, amikor is aztán”beütött a krach.” Mivel addigra már több mint öt éve nem jártam otthon, természetes volt, hogy a családom, ill. a rokonok, barátok sok szeretettel, na és persze még annál is több étellel fogadtak, amiknek a nagy többsége természetesen hús alapú volt. (ismerve a magyar konyhát, ez egyátalán nem meglepő) Csirkepaprikás, brassói, sült csirke, rántott hús, fasírt és a többiek…
Amint az várható volt, a hazalátogatás végére a húsnak már a gondolatától is herótom lett. Olyannyira, hogy úgy döntöttem, hogy a 2013-as évet már peszkitáriánusként fogom indítani. Peszkitáriánusnak lenni röviden annyit jelent, hogy csakis halat ill. vizben fellelhető élőlényeket fogyaszt az ember, szárazföldi állatokat viszont nem.
A kezdetekkor fogalmam sem volt arról, hogy meddig is fogom ezt az étrendet folytatni, csak annyit tudtam, hogy egy jóideig csakis minimális mennyiségű húst szeretnék fogyasztani. És mivel a különféle olajos halak, illetve a szardinia mindig is a kedvenceim közé tartozott, így ez a táplálkozás teljesen kézenfekvőnek bizonyult. A peszkitáriánus életmódnak köszönhetően nemcsak hogy kivül-belül fantasztikusan kezdtem érezni magam, de az első két hónap elteltével, bármiféle erőfeszités nélkül ledobtam hét kilót. Az energiám és a jókedvem is visszatért, valamint a cellulitiszem is kezdett nagymértékben eltünni. Mit ne mondjak, hihetelenül elégedett voltam, mindenféle szempontból.
Olyannyira, hogy közel öt éven keresztül, boldogan ki is tartottam emellett az életmód mellett.
Az öt év alatt mások többször is megkérdezték, hogy mi volt a döntésem oka. Mivel abban az időben már oktattam jógát, többen azt gondolták, hogy a spiritualitás állt a háttérben. Most persze mondhatnám azt, hogy az is közrejátszott, de valójában nem. (legalábbis akkor még nem) A döntésemnek pusztán racionális oka volt. Kevesebb húsbevitellel jobban éreztem magam, emiatt választottam ezt a táplálkozási formát és nem pedig azért, hogy ezzel más élőlényeken vagy éppen a bolygónk helyzetén segítsek.
De racionális döntés ide vagy oda, egy idő után észrevettem, hogy a szemléletmódom valahogy kezdett megváltozni.
Minél inkább tudatosult bennem az étrendem más élőlényekre gyakorolt pozitív hatása, annál nehezebb volt szembesülni a különböző hústermékek látványával. Feltünt, hogy a húsokra, amelyekre addig csak “hústermékként” gondoltam, kezdtem teljesen más szemszögből tekinteni. Egyre inkább kezdett tudatosulni bennem, hogy az ún. húsáruk, mint például a csirkecomb, csirkeszárny, darálthús és társaik, egykor bizony létező, érző lények voltak. És ugyan korábban már olvastam, hogy a húsfogyasztás felhagyásával drasztikusan megváltozik a húshoz fűzödő viszonyunk, mégis nagyon meglepődtem amikor ezt a valóságban is kezdtem megtapasztalni. Az igazság az, hogy soha nem gondoltam volna, hogy az étrendem ilyen irányú megváltoztatásával empatikusabbá és megértőbbé fogok válni, de mégis pontosan ez történt.
Két hónap híján, öt teljes éven át élveztem a peszkitáriánus életmód minden előnyét, majd egy nap teljesen spontánul ért az a felismerés, hogy az élőlények iránt való törődésnek, az egyetlen, őszinte kimutatása az, ha teljes mértékben lemondok az állatevésről.
Ezzel a tudattal, ott és akkor át is váltottam a vegetáriánus életmódra.
Innentől kezdve már egyátalán nem fogyasztottam hústerméket, sem halakat, sem különböző vizi élőlényeket. Az étkezés szempontjából ez a lépés valójában nem volt olyan nagymértékű, hiszen a húsok már amúgy sem képezték az étrendem szerves részét. A legnagyobb különbség a választásom miértjében rejlett. Ugyanis ellentétben az öt évvel korábbi döntésemmel, most nem a saját, hanem az állatok érdeke volt a döntő. Természetesen mire vegetáriánussá váltam már sok információm volt a témával kapcsolatban. Tisztában voltam annak pozitív hatásaival, aminek köszönhetően szentül hittem, hogy innentől kezdve az életemet mint vegetáriánus fogom leélni.
Hát nem így lett…
A vegetáriánus életmóddal egyidejűleg a veganizmusról is egyre többet kezdtem megtudni, de valójában egyátalán nem éreztem szükségét annak, hogy ki is próbáljam. Egyrészt mert mindig is nagyon szerettem a különféle sajtokat, amikről nem szándékoztam lemondani, másrészt pedig mert abban a tudatban voltam, hogy a vegetáriánus étrend semmilyen káros hatással nincs az állatokra nézve.
De egy évvel késöbb szembesültem vele, hogy ez a kijelentés közel sem állja meg a helyét.
Tavaly októberben ugyanis a neten nézelődve ráakadtam egy 2016-os dokumentumfilmre, ami a cím alapján érdekesnek tünt, ezért megnéztem. A filmből annyira sok új, és többségében megdöbbentő dolgot tudtam meg, hogy kb. a huszadik perc végére már véglegesen és visszavonhatatlanul is a veganizmus mellett döntöttem.
A film többek között elmagyarázza ill. tényekkel alátámasztja, hogy a globális felmelegedés legfőbb oka, nem más mint az állatgazdálkodás (állattenyésztés)! Ez a tény számomra teljességgel új (és sokkoló) volt, mint ahogyan az is, hogy egyátalán létezik bármiféle kapcsolat az étkezési szokásaim illetve a földünk jelenlegi állapota között. A filmből az is kiderül, hogy a tehén tej valójában káros hatással van az emberi szervezetre és minél többet fogyasztunk belőle, annál inkább ki vagyunk téve a csontritkulás veszélyének. És ha ezeket a sorokat olvasva most éppen úgy reagálsz, hogy “ugyan már, ez mekkora hülyeség” akkor egyátalán nem tudlak hibáztatni, hiszen szinte mindannyian abban a tudatban nöttünk fel, hogy tejre bizony szükségünk van.
A film részletesen kifejti, hogy miért is NEM egészséges a tej, valamint rávilágít a közismert tévhit okára is.
A filmet angolul, IDE kattintva tudod megnézni. (sajnos, jelenleg csak angol nyelven létezik a dokumentumfilm)
Ezek a tények ugyan már önmagukban is sokkolóak, de számomra a legnagyobb megdöbbenést mégis a tejipar kendőzetlen bemutatása okozta. Naívan azt gondoltam (és ezzel sajnos a legtöbben így vagyunk) hogy a tejipar egy békés iparág, ahol azt állatokat nem ölik meg, hanem egyszerűen azért tartják, hogy nekünk, embereknek, tejet biztosítsanak.
Mint kiderült a tejipar valójában elképesztően kegyetlen.
Ehhez az ötperces videóhoz szerencsére van magyar felirat is és IDE kattintva tudod megnézni.
A képsorok viszont annyira zavaróak, hogy néha úgy gondolom, hogy jobb lett volna nem szembesülni vele. Aztán persze mindig rájövök, hogy jobb ez így, hiszen a filmnek köszönhetően mások figyelmét is fel tudom hívni a témával kapcsolatban, ezáltal is ösztönözve mindenkit arra, hogy egy pozitívabb és tudatosabb étkezési szokást alakítsunk ki.
Ez a fajta a tudatosság segít abban, hogy felismerjük a meditáció ill. a veganizmus közötti párhuzamot. Elöbb-utóbb ugyanis ráeszmélünk, hogy mindkettő a szereteten és az együttérzésen alapszik. Mindkét életforma segítséget nyújt abban, hogy leromboljuk, vagy ha ez nem is sikerül, akkor legalábbis “meglazítsuk” az egónkat. Minél inkább képesek vagyunk kitörni az egó fogságából, annál könnyebben vesszük észre, hogy valójában mindannyian érző lények vagyunk.
Ezáltal mindannyian képesek vagyunk megélni a szeretetet és a fájdalmat is.
Függetlenül attól, hogy éppen emberi vagy állati formában létezünk…
MINDANNYIAN.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: