A meditációnak sok mindent köszönhetek. Helyesbítek.
Nagyon sok mindent.
Az elmúlt évek során számos dolog átértékelődött bennem és röviden összefoglalva azt mondhatom, hogy egy jóval nyugodtabb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb emberré váltam.
A meditáció többek között ráébresztett arra, hogy:
Az életben semmi sem tart örökké.
Sem a jók dolgok, sem pedig a rosszak. Minden, mindig folyamatosan változik, akár elfogadjuk ezt a tényt akár nem. Vagyis a változások ellen küzdhetünk, de teljesen felesleges.
A változások elfogadása nem egyenlő a feladással vagy a beletörődéssel.
A tudatos elfogadás valójában azt jelenti, hogy az energiánkat azoknak a dolgoknak szenteljük, amelyeket befolyásolni tudunk, mint például a személyes cselekedeteink, döntéseink, megnyílvánulásaink, illetve választásaink és nem pedig azoknak, amelyek ezen kívűl esnek. (MÁSOK cselekedetei, döntései, stb.)
A boldogság másoktól való függővé tétele, tiszavirág-életű örömet eredményez.
Ha a személyes boldogságunkat egy másik embertől vagy éppen a külső tényezőktől tesszük függővé, akkor bizony mindig kiszolgáltatva leszünk. Hiszen az emberek, illetve a körülmények is folyamatosan változnak. Így, az ezekbe való kapaszkodás nem tud stabil, hosszútávú boldogságot nyújtani. Az igazi boldogságot önmagunkban, illetve a szemléletünkben kell keresni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne értékelhetnénk a külvilág nyújtotta örömöket. Éppen ellenkezőleg! Az a felismerés, hogy minden folyamatosan változik, segít ráébrednünk arra, hogy igenis, értékelnünk kell a boldog pillanatokat! (anélkül, hogy foggal-körömmel ragaszkodnánk hozzájuk!)
A boldogságot csakis a jelen pillanatban tapasztalhatjuk meg.
A múlt és a jövő, a jelen pillanat két legnagyobb ellensége. Ugyanis minél több időt töltünk a múlton való rágódással (nosztalgiázással) vagy a jövővel kapcsolatos spekulálással, annál inkább megfosztjuk magunkat a jelen tudatos megélésétől. A múltat viszont már nem tudjuk megváltoztatni, (akármennyire is szeretnénk) a jövőt pedig csakis a jelen tudatos megélésével tehetjük jobbá. Az élet csak és kizárólag a jelenben zajlik, így a boldogságot is itt kell keresnünk.
A másoktól való elszigeteltség érzése csupán illúzió.
Minél inkább képesek vagyunk nyitni mások felé, annál egyszerűbben fogunk tudni átlépni az egónk által felhúzott falon. A fal, éppúgy ahogy az egónk, nem más mint egy illúzió, ami az énközpontúságon alapul. Az egó, mint egyfajta láthatatlan fal, elkülönít minket másoktól, viszont ha képesek vagyunk ezt elengedni akkor épp az ellenkezőjét fogjuk megtapasztalni, vagyis megerősödik bennünk az összetartozás érzése. Ennek következtében a másokhoz fűződő viszonyunk is pozitív irányba fog változni. (ugyan évekbe telt, de az életem leggyökeresebb és legpozitívabb változásait éppen ennek a felismerésnek köszönhetem)
Ha tetszett a cikk és úgy gondolod, hogy másnak is hasznos lehet, kérlek oszd meg!
További inspirációkért, gondolatokért látogass el a Facebook oldalra: IDE kattintva.
Instagram: ITT érhető el. Magyar nyelvű YouTube hamarosan!!
Angol nyelvű YouTube: ITT érhető el.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: