“Panaszkodtam, hogy nincsen cipőm, majd találkoztam valakivel, akinek lába sem volt.” – Konfuciusz –
A hála szónak árnyalatnyi különbségekkel ugyan, de többféle megfogalmazása is létezik. Az egyik online szótár alapján a hála egy érzelmi állapot melynek során elégedettséget érzünk. A wikiszótár szerint pedig a hála, köszönetből és lekötelezettségből összetevődő érzés amely egy személy iránt tölt el, annak jó cselekedetéért, szívességéért ill. szolgálatáért. Valójában ahány forrás, annyiféle meghatározás. De az igazi kérdés nem az, hogy tisztában vagyunk-e a szó jelentésével, hanem, hogy mennyire vagyunk képesek azt a mindennapjaink során alkalmazni.
Ha EGYÁTALÁN képesek vagyunk rá.
Az esetek túlnyomó részében ugyanis (szinte mindig?) azokra a dolgokra koncentrálunk amikben hiányt szenvedünk. Legtöbbször azokat a dolgokat (anyagi, érzelmi stb.) hajszoljuk amelyek hiányoznak az életünkből. A dolog iróniája, hogy ugyan mindannyian azt valljuk, hogy boldogok szeretnénk lenni, a figyelmünk folyamatos negatív irányba való terelésével viszont éppen az ellenkező hatást érjük el!
Ha valaki most megkérdezné tőlünk, hogy mi miatt vagyunk boldogtalanok, szinte biztos, hogy hosszasan tudnánk ecsetelni az okokat. A boldogságunk érdekében viszont ideje, hogy végre a pozitívumokra tereljük a figyelmünket! Azokra a dolgokra, melyek örömet hoznak az életünkbe a mindennapjaink során.
Hadd osszak meg veled egy esetet ami ugyan elég viccesen hangzik de számomra mégis hatalmas segítség volt abban, hogy (méginkább) pozitív irányba változzon a gondolkodásmódom. 2014 októberében Nepálban jártam. (amiért természetesen már önmagában is nagyon hálás vagyok) Az útról részletesen most nem írok, amit viszont muszály megemlítenem az az, hogy a hazaérkezés után az egyik legnagyobb örömet a nyugati WC használata okozta. Egyrészt, hogy kényelmesen, ülve tudtam elvégezni a dolgomat (nem pedig guggolva) ill. hogy vödrözés helyett egy gombnyomással le is tudtam azt öbliteni!! 🙂
Egy olyan országban járva ahol a folyóvíz és a kiépített csatornarendszer még többnyire luxusnak számít sikerült ráeszmélnem arra, hogy bizony jóval szerencsésebb vagyok mint több millió embertársam a földön. De ugyanígy említhetném az elektromos áramot vagy éppen az internetet is.
Ha ezt az írást például az okostelefonodon, laptopodon (tableten stb.) olvasod akkor valószínüleg napi szintű áram és internet hozzáférésed van. Ezek is olyan dolgok amit mi, a fejlettebb országok lakói sokszor magától értetőnek veszünk de sokak csak álmodoznak róla.
Ezenkívűl természetesen sok olyan dologért is hálásak lehetünk aminek a földrajzi hollétünkhöz semmi köze. Ilyen páldául a családunk, a barátaink vagy az egészségünk. Persze itt is minden azon múlik, hogy milyen oldalról közelítjük meg a dolgokat. Egyrészt fókuszálhatunk mások hibáira (akár családi, akár baráti körben) VAGY értékelhetjük, hogy egyátalán vannak szeretteink (vérbeli vagy választott) tudva, hogy ez a luxus sem adatott meg mindenkinek.
Az egészségünk fontosságáról sokszor például teljesen megfeledkezünk vagy csak azután kezdjük el igazán értékelni mikor már beütött a baj. A különböző szociális hálók pedig csak még tovább rontanak a helyzeten azáltal, hogy mások “tökéletes” (sokszor agyonretusált) fényképeit nézegetve a saját testi adottságainkat kevésbé értékeljük, vagy rosszabb esetben teljesen semmibe vesszük! Pedig hidd el, hogy narancsbőrrel és néhány plusz kilóval is élhetünk teljesen boldog életet! Ami fontos, hogy hálát adjunk az egészségünkért! A többi dolgon pedig igenis módunkban áll változtatni! Ha szeretnénk.
Az, hogy mi iránt érzünk hálát az csakis rajtunk, illetve a mentalitásunkon múlik. A szemléletmódunkat viszont úgy tudjuk jobb irányba befolyásolni, hogy próbálunk a pozitív dolgokra ill. az apró(nak tűnő) örömökre koncentrálni. Ez a fajta szemléletváltás hosszútávon abban is a segítségünkre lehet, hogy a felmerülő problémáinkat több szemszögből és ne CSAK a lehető legrosszabból mérjük fel.
Hiszen ha belátjuk, ha nem, azt hogy azt a bizonyos poharat félig üresnek vagy éppenséggel telinek itéljük meg, az túlnyomó részben a saját szemléletünkön és nem pedig a körülményeinken múlik.
(Nekem a nepáli út adta meg azt az ún. “löketet” de természetesen nem kell elutaznunk se Nepálba, se bárhova máshova ahhoz, hogy képesek legyünk értékelni azt, amink van. Hiszen a szemléletváltás sem helyhez sem pedig szituációhoz nem kötött.)
Legyen szép a napod!
Noémi
Kommentek