Sokféle meditációs tévhit kering a köztudatban, ezért most, a teljesség igénye nélkűl összegyüjtöttem egy csokorba a leggyakoribbakat.
“A meditáció során egyátalán nem godolkodunk.”
Ez az egyik legrégebbi és legelterjedtebb urban legend a meditációval kapcsolatban.
Totális tévhit!
A gondolataink hosszabb időn keresztűl való megfékezése egyrészt majdhogynem lehetetlen, másrészt pedig nem is természetes. A gondolataink természete a folyamatosan végbemenő váltakozás. Vagyis a meditáció során nem arra törekszünk, hogy gondolatok nélkül létezzünk, hanem arra, hogy a felmerülő gondolatokat, gondolatsorokat képesek legyünk tudatosan és reakciómentesen megélni. Minnél inkább sikerűl ezt az ún. belső monológot, külső szemlélőként megfigyelni, annál inkább képesek leszünk azt elengedni. Tehát a titok nyitja, nem a gondolataink akarattal való elnyomásásban, hanem az azokhoz való tudatos viszonyulásunkban rejlik.
“Én egyszerűen nem vagyok képes meditálni.”
Meditálni mindenki tud, punktum.
A lélegzet tudatos megfigyelése (az egyik legősibb meditációs gyakorlat), illetve a tudatos befelé figyelés mindannyiunk számára adott. Azt, hogy ezt az állapotot milyen hosszan és mértékben vagyunk képesek fenntartani az már természetesen gyakorlás kérdése. Ha viszont képes vagy (és miért ne lennél?) egy-két pillanat erejéig tudatosan a lélegzetedre összpontosítani, vagyis meditálni akkor máris jó úton haladsz! Kitartással és gyakorlással ugyanis elérheted, hogy a rövid meditációs pillanatokból, később akár percek váljanak.
„Nincs időm meditálni.”
Manapság sokszor úgy érezzük, hogy a nap huszonnégy órája sem elég, hogy elvégezzük a napi teendőinket. Ettől függetlenül, ha totál őszinték vagyunk magunkkal, be kell látnunk, hogy bizony nem kevés időt töltünk naponta az interneten, a különböző szociális hálókról már nem is beszélve! Vagyis az igazi problémát nem az időhiány okozza. Valójában nem arról van szó, hogy nem akad napi 10 szabad percünk, inkább arról, hogy az esetek nagy többségében nem jól osztjuk be, vagy egyszerűen elpazaroljuk az időnket. Bevallom, én is gyakran több időt töltök a neten mint kellene. Viszont arra próbálok odafigyelni, hogy az interneten való szörfözés ne menjen a meditáció rovására. Erre pedig te is képes vagy!
A meditáció valójában nem igényel nagy időráfordítást. Már napi 5-10 perc is nagymértékben hozzájárulhat a lelki és mentális jólétünkhöz. Néhány perc meditáció egy kiegyensúlyozottabb 24 óráért cserébe?? Akárhogy is nézzük, nem rossz befektetés! Ha pedig még mindig kedvünk van az interneten lógni, akkor azt a meditáció után is megtehetjük. 🙂
„A meditáció csak spirituális vagy vallásos embereknek való.”
Szerencsére ez a tévhit egyre inkább elhalni látszik. Ugyanis spiritualitás és vallás ide vagy oda, valójában nem kell feltétlenűl sem vallásosnak de még csak spirituálisnak sem lennünk a meditáció gyakorlásához. Korábban a köztudatban csakis a buddhista illetve a hindu vallást kapcsolták össze a meditációval, aminek egyszerű magyarázata az, hogy ezeknek a kultúráknak ténylegesen szerves részét képezi a meditáció. Valójában nagyon sok más vallásban is fellelhető a meditáció különböző formája. A mai modern világban viszont egyre többen fordulnak a meditáció felé, kortól, nemtől, világnézettől, valamint sprituális és vallási beállítottságtól függetlenül. Ezt a tényt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a fejlett nyugati országokban, (pl. USA, Ausztrália) már az általános iskolákban is egyre szélesebb körben oktatják a meditációt!!
P.S.: Szia! Noémi vagyok és itt a blogon keresztűl, heti rendszerességgel osztok meg személyes gondolatokat és praktikus tanácsokat a meditáció témájában. Közel hét éve ismerkedtem meg a meditációval és azóta az életem szerves részévé vált. Már hosszabb ideje, Sydneyben, Ausztráliában élek ahol jelenleg heti 2 alkalommal tartok csoportos meditációs órákat. (Ha a blogról/rólam szeretnél bővebben olvasni, akkor azt a menüben megteheted.)
Legyen szép a napod!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: