A meditáció kezdeti stádiumában (de akár jóval később is) az egyik legnagyobb problémát a gondolataink kontrollálásának az ötlete okozza. Kezdő meditálóként ugyanis sokszor azt hisszük, hogy képesek vagyunk a gondolatainkat megzabolázni. Azt reméljük, hogy amint leülünk meditálni és elkezdünk a jelenre összpontosítani akkor az elménk egyszerűen kitisztul és nem marad más csak mi, a lélegzetünk és a totális nyugalom.
A valóságban ez azért másképp működik. A gondolataink teljes mértékben való kontrollálása ugyanis nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen.
Sebaj, ettől függetlenűl sem kell a meditációról lemondanunk.
Egy jelenlegi tudományos kimutatás alapján a napi szinten felmerülő gondolataink száma 50 és 70 ezer közé tehető. (!!!) Ami bizony még percekre lebontva is 35-48 gondolatot jelent. Döbbenetes, nem?
Szerintem totálisan.
Ennek a ténynek a tudatában viszont már könnyebben beláthatjuk, hogy a gondolataink elleni küzdelem csupán egy szélmalomharc. A jó hír az, hogy a meditáció nem a gondolatok kizárásáról szól. Valójában nem a gondolataink mennyisége számít, sokkal inkább az, hogy mit is kezdünk velük.
A jelen tudatos megélésének egyik fontos tényezője, a gondolatok tudatos felismerése és azok elengedése. A gondolataink ugyanis folyamatosan, hihetetlen sebességgel váltakoznak, melyeknek az áramlatát megállítani nem tudjuk, viszont csökkenthetjük azáltal, hogy az éppen felmerülő gondolatokat tudatosan éljük meg, majd engedjük el.
A gondolatainkra kétféleképpen élhetjük meg.
Automatikusan és tudatosan.
Az “automatikus üzemmódnál” alulmaradunk, hagyva, hogy a gondolataink vegyék át az irányítást. Vagyis nem mi irányítjuk a gondolataink menetét, hanem azok irányítanak minket. Ebben az esetben nem vagyunk tudatosan jelen az adott pillanatban, hanem úgymond áldozatául esünk a felmerülő gondolatnak és folyamatosan sodródunk velük.
A végeredmény?
A jövő és a múlt közötti állandó csapongás (valamint az ehhez társuló hangulatváltozások) és az ezzel egyidejű, jelentől való eltávolodás.
Viszont minnél többször vagyunk képesek visszatérni a jelen pillanatba, annál kevésbé fogunk “elveszni” a jövőben illetve a múltban. (Vagyis a fejünkben lejátszódó narratívákban.)
Hogy miért nagyon fontos az itt és most-ra való fokuszálás?
Azért mert az életünk a JELEN pillanatban zajlik. Nem pedig a múltban vagy a jövőben.
Függetlenűl attól, hogy milyen sebességgel csaponganak a gondolataink a múlt és a jelen között, a nap végén csakis az számít, hogy mennyire tudjuk a jelent tudatosan megélni. A meditáció pedig pontosan ebben tud nekünk segíteni. A jelen lélegzetről-lélegzetre és pillanatról-pillanatra való megélésében.
Ha hagyjuk, hogy a múltbeli sérelmeink, tapasztalataink vagy éppenséggel a jövővel kapcsolatos félelmeink (negatív gondolataink) alakítsák az életünket, akkor úgymond eldobjuk magunktól a jelent. A jelen elengedésével viszont egyidejüleg az életünk tudatos irányításáról is lemondunk.
A jelen tudatos megélésének 3 fő lépése:
- Befelé való figyelés/összpontosítás: a lélegzet tudatos megfigyelése
- Felismerés: a gondolatok (narratíva) felismerése
- Tudatos elengedés: a felmerülő gondolat ill. gondolatsorok tudatos elengedése
Ha ezt a három lépést képesek vagyunk folyamatában minnél többször gyakorolni, akár meditáció közben, akár a mindennapjaink során, akkor észre fogjuk venni, hogy a felmerülő gondolataink kevésbé lesznek képesek elvonni a figyelmünket a jelen pillanatról.
A végeredmény?
Egy tudatosabb, nyugodtabb és letisztultabb tudatállapot.
Ha szeretnéd kipróbálni a meditációt, akkor olvasd el az egyik korábbi, “Készen állsz? Meditációra fel” című cikkemet! Ha pedig többet szeretnél megtudni a meditációról akkor “csemegézz” az elmúlt hetek írásaiból, a “Legutóbbi bejegyzések” rovaton belül.
Szép hetet mindenkinek!
Noémi
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: