– Az ego nem valós, viszont nagyon makacs:
Az ego nem más mint az általunk kreált énünk. Egy kép, amit önmagunkról az évek (évtizedek) során alakítottunk ki. Ehhez az ún. én-képhez legtöbbször, foggal-körömmel ragaszkodunk. A meditáció segít ráeszmélni, hogy az ego, ugyan nagyon valósnak tűnik, nem más mint egy fixa idea. Az egonk sajnos szeret itélkezni, kritizálni, különbséget tenni. Ennek következményeként sokszor elkülönülve érezhetjük magunkat másoktól és rosszabb esetben a külvilágtól is. Ellenben ha sikerül felismernünk, hogy az ego csupán egy fikció, akkor a másokkal, illetve mások ötleteivel, gondolataival és összességében, a mások világnézetével szembeni elfogadás is könnyebbé és természetesebbé válik. Az ego, mint egyfajta láthatatlan fal, elkülönít minket, viszont ha képesek vagyunk ezt a falat áttörni (vagy akár csak meglazitani) akkor épp az ellenkzője történik, vagyis megerősödik bennünk az összetartozás érzése. Az a jóleső tudat, hogy a külsőségek ellenére, a felszín alatt mindannyian egyek vagyunk.
– A gondolataim alakítják a személyes valóságomat:
Az úgynevezett világ, külvilág, valóság, (mindegy hogyan nevezzük) nem más mint a gondolataink kivetülése. Sokszor tévesen azt hisszük, hogy először a “külső” dolgainkat kell rendbe raknunk és aztán majd belül is összeáll minden. A helyzet az, hogy a folyamat éppen fordítva működik. A világot ugyanis az adott gondolataink alakítják, nem pedig a külső tényzők. Emiatt van az, hogy egyazon szituációt is mindannyian másképp itélünk meg. Vagyis ahány ember, annyi különböző gondolatsor, vagyis “valóság”. A személyes világunk tehát belülről kifelé haladva bontakozik ki. Éppen ezért fontos odafigyelni a gondolataink milyenségére illetve arra, hogy hogyan kezeljük őket. Hiszen ami bent az kint és ami kint az bent. A “KINT” és a “BENT” nem más mint egyazon éremnek a két oldala.
– Meditálni bárhol és bármikor lehet:
A meditációnak többféle formája létezik. Létezik vezetett meditáció illetve teljesen egyedül végezhető is. Ezen kívűl vannak különböző aktív és passzív meditációs gyakorlatok is. A légzésen alapuló meditáció (passzív meditáció) az egyik legrégebbi és legelterjedtebb meditációs gyakorlatok egyike és mivel nem kell hozzá más csak a lélegzetünk ezért bárhol és bármikor gyakorolható, időtől és szituációtól függetlenül.
– A meditáció a fontos, nem a skatulya:
Az állandóan pörgő elménk szeret különböző cimkéket gyártani és folyamatosan beskatulyázni helyzeteket, szituációkat (embereket, tárgyakat) és minden mást is. A meditáció során fontos, hogy ezt a késztetést el tudjuk engedni, vagyis skatulya (itélkezés) nélkűl tudjunk meditálni. A meditáció ugyanis nem attól lesz “sikeres”, hogy milyen pozitív jelzővel illetjük, hanem attól, hogy képessé válunk megélni a jelent, minden egyes pozitívumával és negatívumával együtt.
– A meditáció által időt nyerünk (és nem vesztünk):
A meditáció segít, hogy a mindennapok során gyorsabb és jobb döntéseket hozzunk. A meditációnak köszönhetően kevesebb időt töltünk agyalással, azaz az ún. mi van akkor, ha ill. mi lesz akkor, ha kezdetű (idegtépő) kérdésekkel és több időt cselekvéssel. A meditáció által képesek vagyunk tudatosan és hasznos(abb)an beosztani az időnket, így a nap végére több dolgot tudunk elintézni. Vagyis a meditáció által valójában nem időt vesztünk, hanem időt nyerünk.
Számomra a meditáció egy folyamatosan végbemenő önmegismerést jelent.
És neked?
Noémi
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: