Avagy a kevesebb (valójában) több.

“Less is more” – Ludwig Mies Van Der Rohe

Avagy a kevesebb több.

Sok esetben, ahogy a fenti mondás is tartja, a kevesebb valójában több. Ha pedig a gondolatainkról van szó, akkor ez a kijelentés még inkább megállja a helyét.

De miért is?

A meditációt úgy is felfoghatjuk mint egyfajta tavaszi nagytakarítást, ami nem az otthonunkban, hanem az elménkben zajlik.

Nagytakarítás.

Ki könnyebben, ki nehezebben áll neki. Egy dolog biztos. A végén mindig jobban érezzük magunkat, több okból kifolyólag is. Egyrészt mert megkönnyebbüléssel tölt el minket, hogy végre túl vagyunk rajta, másrészt pedig örülünk a “megkerült kincseknek”. Egy régóta nem látott fénykép. Egy hónapokkal ezelött, nagy izgalommal vett könyv, ami mind a mai napig olvasatlan. Egy kedves emlék, képeslap formájában. Egy régi-vadiúj szoknya. Nadrág. Pulóver. Ésatöbbi.

Imádom azt az érzést, mikor kitisztul a lakás és végre képes vagyok átlátni a holmijaimat. Az érzés, hogy ugyan fizikálisan kevesebb tárgy van körülöttem, mégis tudom, hogy megvan mindenem amire szükségem van.

Az a jóleső tudat, hogy a kevesebb bizony több.

A meditáció során is egy hasonló folyamat megy végbe. 

Meditáció közben ugyanis módunkban áll tudatosan megfigyelni a gondolatainkat. A kulcsszó itt, a tudatosság. Hiszen addig, míg nem tudatosítjuk, hogy mi is zajlik legbelül, (gondolati szinten) addig valójában tehetetlenek vagyunk. Viszont a tudatos befelé figyelésnek köszönhetően módunk nyilik a változtatásra, és ezáltal az ún. mentális kacatok kiüritésére.  

Erre a rendszeres belső  takarításra bizony nagy szükségünk van. Hiszen ami az otthonunknak a takarítás, az az elménknek a meditáció.

A cókmókjainkkal ellentétben, a gondolataink már rövid időn belül is képesek feltorlódni és minnél később kezdünk neki a mentális lomtalanításnak, annál nehezebben fogunk tudni megválni tőlük. Mint az az esőkabát amit már évek óta tartogatunk, hogy majd egyszer talán (soha napján) szükségünk lesz rá. Ugyan legbelül tudjuk, hogy inkább ronggyá áznánk, semhogy bármikor is felvegyük, de csak azért is eltesszük. Vagy mint az a fél pár zokni, aminek a párjáról már hónapokkal ezelött lemondtunk, de ettől függetlenül mégis megtartjuk. Mindenféle racionális ok nélkül.

A meditációnak köszönhetően lehetőségünk nyílik arra, hogy a gondolatainkat úgymond átnézzük és  kiselejtezzük, ezáltal szellősebbé (és élhetőbbé) téve a mentális terünket. A tudatos befelé figyelés ugyanis segítségünkre van abban, hogy végre könnyebben elengedjük a felesleges (és az esetek túlnyomó részében ártó) gondolatainkat. Azokat melyek csupán energiát és (mentális) helyet vesznek el tőlünk, miközben semmi szükségünk nincsen rájuk.

A jó hír az az, hogy a takarítással ellentétben a meditáció nem igényel több órás ráfordítást. Valójában már napi, öt-tíz perc gyakorlással is nagyon sokat tehetünk a lelki és szellemi egészségünkért.   

A végeredmény?

Egy kitisztultabb, átláthatóbb és összességében boldogabb mentális világ.